A vizsgálatok azt mutatják, hogy a brit felnőttek több, mint 20 százaléka gondolja úgy, hogy ételallergiától, vagy ételintoleranciától szenved. A valós adatok alapján azonban ez a felnőtt korú lakosság mindössze 2 százalékánál igazolható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szigetországban milliók vonnak meg maguktól bizonyos ételeket, minden orvosi javaslat nélkül.

A kutatásból az is kiderül, hogy a brit lakosság több, mint fele véli úgy, hogy a lisztérzékenység egy gyakori betegség.

Ezt támasztja alá az is, hogy 2009-ben a férfiak és nők többsége a búzát jelölte meg, mint a leggyakoribb ételallergiát kiváltó allergént. A valóságban azonban a lisztérzékenység még ritkábban fordul elő, mint a mogyoró, tojás és tejallergia.

Látható ellentmondás van tehát az ételallergiák gyakoriságának vélt és valós adatai közt.

A lisztérzékenység öndiagnózisa oda vezet, hogy egyre többen vonnak meg maguktól feleslegesen bizonyos ételeket.

A búza alapú táplálékok fontos részét képezik a britek táplálkozásának, jellemzően a lakosság 76,4 százaléka fogyaszt belőlük egyszer, vagy többször is a nap folyamán.

Búzát olyan hétköznapi fogások tartalmaznak, mint a kenyér, a tésztafélék, kekszek és sütemények, melyek elhagyásával az egyén táplálkozása jelentősen beszűkültté válhat.

A búzából készült fogások elhagyásával fontos tápanyagokat vonnak meg szervezetüktől, a felesleges diéta pedig életminőségüket és társas kapcsolataikat is negatívan befolyásolja.

Az ételallergia öndiagnózisa a legtöbb esetben téves megfigyelésen alapul. Így azonban a tüneteket kiváltó valódi betegség megállapítása és kezelése elmarad.

Amennyiben tehát úgy véljük, hogy tüneteinket valamely étel fogyasztása okozza, ne kezdjünk szükségtelen diétába.

A szakorvos feladata, hogy a tünetek alapján a betegséget diagnosztizálja.

Ha a tünetek hátterében valóban ételallergia, vagy intolerancia áll, a kezelőorvos segítségünkre lesz a személyre szabott és minden szükséges tápanyagot tartalmazó diéta összeállításában is.