Rengeteg ember fordul orvoshoz akut vagy krónikus derékfájdalmak miatt, amelyek az első hat hét alatt enyhülhetnek, ám akár egy éven túl is fennmaradhatnak – áll a Canadian Medical Association Journal közelmúltban megjelent cikkében. A cikk szerint az igen gyakori derékfájdalom hátterében olyan tényezők állnak, mint a késői kezelések, a kényszertartások és a nem megfelelő munkahelyi körülmények. Arról azonban megoszlanak a vélemények, milyen gyorsan lehet kilábalni ebből az állapotból. 

Ausztrál és brazil kutatók 33 tanulmányt tekintettek át, amelyek összesen több mint 11 ezer beteg esetleírását tartalmazták. A páciensek valamennyien derékfájdalomtól szenvedtek, legyen az akut vagy krónikus, és valamennyien orvoshoz fordultak. A kutatás vezetői szerint jellemző volt a páciensekre, hogy mind a fájdalom, mind a mozgáskorlátozottság jelentősen csökkent az első hat hét során. Később ez a javulás lelassult, sőt akár több, mint egy évig fennmaradtak a tünetek. Bár ez az érzés csak kb. 10 százaléka volt a korábbinak – amennyiben korábban akut derékfájdalom volt a diagnózis. A krónikus betegségnél a javulás csupán 50 százalékos volt egy éves távlatban. 

A javulás tehát közel sem teljes, különösen, ha tartósan fennálló problémáról van szó. Ennek oka többek közt abban keresendő, hogy egy idő után már maguk a páciensek sem hiszik, hogy fájdalom nélkül élhetnek, és nem tesznek lépéseket a megoldás felé. 

A működésbeli elváltozások (például amikor az izomerő kiegyensúlyozatlansága miatt nem tudjuk teljesen kihúzni magunkat), a kényszertartások előbb-utóbb túlterhelik a gerincet. Ha ez évekig, évtizedek fennáll, nagy valószínűséggel kialakulnak krónikus kopások, porckorong károsodások és egyéb, tartós problémák. Vagyis mindenképpen orvoshoz kellene fordulnia annak, aki nem sérülésből eredő fájdalmat, mozgásbeszűkülést, panaszt tapasztal. (Természetesen ezeken a tüneteken is segíthet az ortopédus, de ezek kezelése nyilván jóval egyértelműbb.)

Csak szakszerű segítséggel védhetők ki a tartós elváltozások. A szakszerű segítség kifejezetten ortopéd szakorvost jelent, hiszen a háziorvosok nagy része nem járatos a megfelelő kezelésekben, és ez nem is várható el tőlük. Megdöbbentő, hogy az emberek jelentős része 50-60 évesen jut el először ortopédushoz, miután utoljára kisiskolás korában vizsgálta a gerincét az iskolaorvos – nem is mindig a legmagasabb szakmaisággal. Sokan már csak akkor kérnek segítséget, amikor alig tudnak lábra állni, és csakis a tablettáktól, injekcióktól várják a gyógyulást.

Mivel a fájdalomnak nem csak forrása lehet a stressz, de ronthat is a már kialakult problémán, fontos lenne a stresszkezelés helyes módjainak megtanulása, például relaxációval, meditációval, autogén tréninggel, tai-csivel, mediball-lal, jógával, tánccal. A mozgást sem szabad hirtelen, felépítés nélkül elkezdeni, a megfelelő ráhangolódás és az edzés előtti izmok nyújtása, majd a végén a levezetés elengedhetetlen, hiszen feszes izomzatnál sokkal nagyobb a sérülésveszély. – tanácsolja dr. Dobos Márta, az Oxygen Medical holisztikus szemléletű ortopéd orvosa. - Különösen fontos ilyenkor a törzs tartóizmainak, a hát- és a hasizomnak az erősítése – ebben hatalmas segítséget jelenthet a szakorvos, a személyi edzők, a gyógytornász által felépített mozgásprogram.