A csapat 1982-ben alakult Németh Alajos (Lojzi) ötletéből, amihez sikerült megnyernie Nagy Feró énekest (az akkor éppen szünetelő Beatrice frontemberét), aki magával hozta Vedres József (Vedres Joe) gitárost is. A frissen alakult formáció dobosa Németh Gábor (Alajos testvére), másik gitárosa Szűcs Antal Gábor volt, mindhárman az akkor megszűnt Dinamitból érkeztek. Az első lemezt ebben a felállásban készítették, de Szűcs Antal Gábor a második lemezen már nem szerepelt.A kezdeti időkben egy sajátos punk-rockzenét játszottak, a koncerteken a közönség követelésének engedve sok Beatrice-számmal.


1985-ben Nagy Feró kivált a zenekarból, helyét D. Nagy Lajos vette át, aki Gallai Péter billentyűssel érkezett a bandába. Természetesen D. Nagy hozta magával régebbi együttesének, a Rolls Frakciónak a hagyományait. Kifejezetten kérte, hogy cseréljék le a teljes repertoárjukat, mivel a régi dalok nem illenének az ő hangjához. Az új emberek friss lendületet adtak a csapatnak, és egy alternatív, új hullámos zenei stílust vett föl a Bikini. Nagy Feró a kilépése ellenére sem távolodott el teljesen a zenekartól, több slágerük (Ezt nem tudom másképp mondani, Mielőtt elmegyek, Fagyi, Megüssem vagy ne üssem, Nehéz a dolga) szövegét is ő írta.

A nyolcvanas évek végére elismert és sokat koncertező zenekarrá váltak, megjelent jó néhány albumuk is. A legnagyobb példányszámban az 1987-ben kiadott Mondd el nagylemezt adták el. Időközben csatlakozott Daczi Zsolt gitáros, Kató Zoltán szaxofonos, dobosként pedig Hirleman Bertalan, és egy ideig Berecz Endre. Az 1988-ban megjelent „Ha volna még időm…” című nagylemezzel végleg beírták magukat a sztárok nagykönyvébe. Így aztán a magyar pop/rockzene egyik legnagyobb klasszikusává váltak.

A kilencvenes évek elején a rendszerváltás magával hozta a politikai szólásszabadságot is, így a Bikini illegalitásban táncoló szövegei már nem voltak olyan érdekesek, az együttes elmondása szerint a „diszkók hakniműsorai árasztották el a művelődési házakat”. Talán csalódottság, talán gazdasági okok miatt a Bikini megszűnt. Búcsúkoncertjüket 1992. november 21-én tartották a Budapest Sportcsarnok színpadán.

Öt év pihenő után, 1997-ben ismét összeállt a Bikini. A csapattagok rájöttek: a hallgatás nem megoldás a helyzet kezelésére. A régi-új zenekar (habár ez manapság nem divat szerintük) az élő zene mellett áll ki. Abban is egyetértettek, hogy nem akarnak nosztalgia-zenekar lenni, amely csak régi slágereiből él. Szövegeikben továbbra is társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, gondolkodásra késztetik a közönséget, új albumaikkal ismét sikert sikerre halmoznak. Újraindulásukat egy új nagylemezzel („A szabadság rabszolgái”), és egy a Budapest Sportcsarnokban rendezett koncerttel jelentették be. A csapat a kilencvenes évek végén ismét koncertezni kezdett, és lemezeik is jelennek meg sorra.

1998-tól Hirleman Bertalan helyett Mihalik Viktor ült a dobok mögé. Gallai Péter billentyűs 2002-ben elhagyta a zenekart, helyére az addig csak alkalmanként őt helyettesítő Bördén Szabolcs érkezett.2004-ben, az „Angyali üdvözlet” kiadása után csatlakozott a bandához Csillag Endre gitáros, az Edda és a Hobo Blues Band egykori tagja, aki a kezdetektől szerepelt vendégelőadóként néhány Bikini koncerten. Csillag elődje, Daczi Zsolt gitáros hosszan tartó, súlyos betegség után 2007-ben elhunyt. Csillag Endrét 2006 augusztusában Lukács Péter követte a gitárosi poszton.


A Bikini tehát 1997 óta magas hőfokon működik. Az elmúlt tizenöt évben újra a csúcsra jutott a Bikini, s ott is maradt mind a mai napig. Az elmúlt nyáron hétvégénként több tízezren hallgattátok és énekeltétek a dalokat, a régi slágereket ugyanúgy, mint a legutóbbi album, az Elmúlt illúziók gyorsan népszerűvé vált számait.

A turné után a közönség és a szakmabeliek véleménye szerint is a legkiválóbb Bikini-felállás, azaz D. Nagy Lajos (ének), Németh Alajos (basszusgitár), Lukács Peta (gitár), Mihalik Viktor (dob), Makovics Dénes (szaxofon) és Bördén Szabolcs (billentyűs hangszerek) máris elkezdett készülni a jubileumi koncertre.

A mintegy három órás előadás egyszerinek és megismételhetetlennek ígérkezik. A rohanó világ emberét érő megszámlálhatatlan impulzus közepette gyakran csak a részleteket, s nem az egészet értjük meg. Jelen esetben ez annyit jelent, hogy sokan slágerfüzérnek tarthatják a zenekar életművét. Pedig ennél jóval többről van szó. Az előadáson nem pusztán a Bikini, hanem az ország utóbbi harminc évének története elevenedik meg, a művészet, a zene nyelvén elbeszélve.