A párkapcsolatokban a szerelemnek és a testiségnek egyaránt komoly szerepe van. Ezért fontos tisztáznunk a rangsorukat, vagy az egymáshoz való viszonyukat.

E nézet szerint a szerelmi viszony alapját a szexuális kielégülés iránti hajtóerő képezi. A szerelem így a szex „melléktermékévé” válik. E nézet legprominensebb képviselője Sigmund Freud volt, aki élesen elválasztotta egymástól a szerelmet és a szexualitást, és pesszimista módon nem hitt abban, hogy az ember valamennyi szexuális vágya kielégíthető lenne egy tartós párkapcsolat keretein belül. Aki tehát a házasságnak ezt a meghatározását vallja, annak vagy a tartós párkapcsolat biztonságáról, vagy pedig a szexuális Ingoványos talaj…

Egy szerelmi kapcsolat hosszú távon nem működhet harmonikusan a testi intimitás nélkül, ugyanakkor nagyon ingatag talajon áll az a kapcsolat, amely csak a testiségre épül.

 

Ez a nézet a másik szélsőség. Akik ezt az elképzelést vallják, azok túlidealizálják a szerelmet, míg a szexualitás szerepét alábecsülik. Legnevesebb képviselője Abraham Maslow, a szükségletpiramis megalkotója, aki a szexualitást az alacsonyabb rendű – bár nélkülözhetetlen – szükségletek közé sorolta, míg a szerelmi beteljesülést az önmegvalósítás felső kategóriájába helyezte. Aki tehát ennek a definíciónak a szellemében él, annak a szex csak egy ösztönös, biológiai tényezők által befolyásolt cselekménysor, egy megkerülhetetlen állomás a magasabb rendű lelki egyesülés felé vezető úton.

 

A két szélsőséges nézet után jómagam ezt tartom kiegyensúlyozott, egészséges meghatározásnak. A szerelmi kapcsolat nem létezhet szex nélkül, ugyanakkor nem a szex az egyetlen és mindent meghatározó alapja, amelyre a kapcsolat épül. A szex is egy arca a házasságnak, ugyanúgy, mint ahogyan

a közös célok, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, a pénzügyek irányítása vagy a szabadidő eltöltése. Ez nem csökkenti a szexualitás jelentőségét, csak segít azt a megfelelő helyre tenni. Ha attól fél, hogy ez az álláspont jelentősen csökkentené házasságában a szexualitás szerepét, gondoljon csak arra, mi lenne, ha annyiszor szeretkezne kedvesével, mint ahányszor pénzt költ, kommunikál vagy éppen gyermeket nevel! Ugye mindjárt nem is olyan jelentéktelen ez a szerep?!

 

 

Ez a szemlélet képviseli a szex és a szerelem kiegyensúlyozott viszonyát. Ezt sok pár tapasztalata is alátámasztja. Nemzetközi felmérések szerint a legtöbb ember átélt már olyan szexuális kapcsolatot, amely minden érzelmi hátteret nélkülözött. Férfiakkal ez némileg többször esik meg, mint nőkkel, ám a különbség nem jelentős. Ennek ellenére azonban a megkérdezettek döntő többsége egyetért abban, hogy a szex akkor a legjobb, ha olyan partnerrel történik, akibe szerelmesek vagyunk, akihez komoly érzelmi szálak kötnek bennünket. Ezzel ellenkező véleményt csak elenyésző kisebbség vall.

 

 

Ha a szexualitásról gondolkodunk, akkor csupán karnyújtásnyira van tőlünk az

a probléma, ami elválaszthatatlan a szextől, és nagyon sok pár életét megkeseríti.

Ez pedig nem más, mint a féltékenység.

Ahogyan a szexualitásról, úgy a féltékenységről is rengeteg nézet, meggyőződés és elképzelés létezik. Már a fogalom meghatározásánál is különböző vélemények fogalmazódnak meg, így például:

- a féltékenység a bizalmatlanság jele, s megterheli a párkapcsolatot

- a féltékenység a szeretet jele, s védi a párkapcsolatot a külső betolakodókkal szemben.

 

Fontos: mivel a hűtlenség nem egy idegen ágyában kezdődik, ezért jó, ha minden pár megfogalmazza a maga számára, hogy mit ért hűség alatt, és milyen magatartás esetén veszíti el a biztonságérzetét.