A rómaiak eredendően igen szemérmesek voltak. Jellemző, hogy a nyilvános meztelenségtől való idegenkedésük miatt – ellentétben a görögökkel – még az akkoriban meztelenséggel járó sportok űzésétől is tartózkodtak.
 
Mégis, szemléletmódjukat kezdettől fogva jellemezte egyfajta liberalizmus, amely alapján a prostitúciót ugyan elítélték és megvetették, de mint szükséges rosszat mégis eltűrték, jogi és társadalmi értelemben egyaránt.
 
Ki minősült hát prostituáltnak?
A Kr. u. 3. század elején élt híres római jogtudós, Ulpianus meghatározása szerint prostituált az, aki nyilvánosan, válogatás nélkül és általában pénzért létesít nemi kapcsolatokat. De nem prostituált az, aki csak alkalomszerűen fogad el egy-egy férfitól pénzt a szeretkezésért, ugyanakkor – a mai jogi megítéléssel ellentétben – azt a nőt is prostituáltnak minősíti, aki ugyan ingyenesen, de válogatás nélkül bocsátja testét az őt igénybe vevő férfiak rendelkezésére.
 

Az erkölcs védelme veszélyes lehetett a szerelemre éhes férfiakra:
 
Ha az ókori Rómában egy utcán sétáló, kalandra vágyó fiatalember érdeklődését fölkeltette valamelyik jól öltözött hölgy, akkor ajánlatos volt óvatosan eljárnia. Ha ugyanis egy ilyen hölgyet – aki egyébként kíséret nélkül nemigen lépett ki az utcára – ismerkedés céljából megszólított, vagy a hölgy szépségétől megigézetten akár csak szó nélkül követte, ez már elég volt ahhoz, hogy a nő, illetve a felette hatalmat gyakorló apja vagy férje az illetőt szeméremsértés címén beperelje, és a fiatalembernek általában nagy összegű bírságot kellett fizetnie.
A csinosság helyett viszont nem véletlenül említettük a hölgy „jól öltözöttségét”. Ha ugyanis egy tisztességes polgárasszony egy forró nyári napon olyan lenge öltözékben merészkedett ki az utcára, amilyet csak prostituáltak szoktak viselni, akkor nem tehetett panaszt, ha netán valaki „leszólította” vagy egyszerűen ajánlatot tett neki.

Forrás: seetkweb.hu